<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>...amikor a sors közbeszól...</provider_name><provider_url>https://heni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>hheni28</author_name><author_url>https://heni.cafeblog.hu/author/hheni28/</author_url><title>...minden este kicsit meghalok...</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;...azóta minden este kicsit meghalok...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;2010. március 28....egy szép tavaszi vasárnap...nekem egy szörnyű vasárnap este...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Kislányunkkal Lilivel játszottam, aki egy éves. Vártuk Apucit haza, de nem jött. Már éppen bosszankodtam, mert megígérte, hogy siet haza és elmegyünk bevásárolni Húsvétra.&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Ekkor beviharzott a Nagypapa (férjem édesapja) és kivette a kislányunkat a kezemből...én szóltam neki...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Papa! Tiszta vér a kezed!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Henikém! A Bélus nem jön haza többet! Lezuhant (repülőgépével)!-mondta &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Papa! Nekem ne mondj ilyet!- ordítottam, Nem mondhatsz ilyet!!!!-zokogtam&lt;/p&gt;&lt;p&gt;-Henikém! Ott voltam, megnéztem, már ki volt hűlve! -ezzel a mondatával akart, és oszlatott el minden kétségemet és reményemet!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Meghalt!!!!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;...hogy történhetett?...miért pont velünk?...még alig élhettünk együtt!!!...olyan boldogok voltunk...&lt;/p&gt;&lt;p&gt;nap mint nap ugyanezek a kérdések merülnek fel bennem e tragédia után!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Egyedül maradtam!!!! Fél ember vagyok!!!! Ő volt a másik felem!!!!!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;...de nincs választási lehetőségem, egy út áll előttem! Fel kell kelnem minden nap és mosolyognom kell két gyönyörű gyermekemre, mert ők nem érthetik, nem érezhetik, hogy kit és mit veszítettünk!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Fiacskám már 5 éves, ő már így is nagyon tudja, érzi, hogy nagy baj történt! Kislányunk, pedig csak 14 hónapos!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;Mikor elaltatom őket este, és egyedül maradok...zokogok...mert nincs kinek elmondanom, hogy Marci milyen szépen tanul úszni, és Lilink milyen édesen kacag és totyog az új szandijában!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;igen...mikor együtt fekszik le a család nem is gondolnánk, hogy ilyen apró dolgoknak is nagy szerepe van az életünkben...hogy van kinek elmondanunk...hogy van kit meghallgatnunk...van kiről gondoskodnunk, van kit féltenünk, és van kit szerelemmel szerethetünk!&lt;/p&gt;&lt;p&gt;...én csak reménykedni tudok...hogy egyszer majd enyhül ez a fájdalom, mert a mai napig minden este meghalok egy kicsit...&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>