1.0...amikor a sors közbeszól...https://heni.cafeblog.huhheni28https://heni.cafeblog.hu/author/hheni28/<p> Köszönöm a hozzászólásokat, köszönöm, hogy elolvassátok írásaimat!</p><p><br></p><p>Ismét eltelt egy nap. Kincseim alszanak.</p><p> Hónapforduló:-(((! Annyira hiányzik, mintha már egy éve nem láttam volna, pedig csak egy hónapja!</p><p>Szerencsémre nem vagyok egyedül, mert családom, barátaink mind mellettem állnak, és minden nap van valaki, aki megkérdezi segíthet-e valamiben.</p><p>Azt viszont észrevettem, hogy sok embernek elég kínos a velem való beszélgetés, találkozás, mert nem tudja mit mondjon. Sajnál, de tudja, hogy a sajnálatára nincs szükségem. Együttérzésre viszont annál inkább! Sokan nem tudnak mit kezdeni a helyzettel és egyre ritkábban keresnek! Remélem a jó barátok nem kopnak el, mert nekem az is segítség manapság, ha a szép időről beszélgetünk, ugyanis sokszor megszólalni sincs kedvem!</p><p>...de senkire nem haragszom azért ha nem tudja kezelni ezt a helyzetet, mivel nem élte, és kívánom, hogy ne is élje át!<br></p><p>Csörög a telefon, de nincs kedvem felvenni...majd visszahívom - gondolom magamban...aztán nem hívom vissza...</p><p>Jaj!!! Remélem nem kezdek lefelé csúszni azon a bizonyos lejtőn!!!!</p><p>Holnap mindenkit visszahívok!</p><p><br></p><p><span class="cnt">„Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, ha most kicsit halkabban élek,<br> Halkabban élnek a felhők is, meg a halottak, meg a rétek.<br> Győzni épp oly szép, mint a virág, de én most céltalan lődörgök,<br> Vagy esőt hallgatok szobámban, s nagyon hallgatok én, ha dörgött.”</span></p><p><span class="cnt">                                                                        József Attila<br> </span></p><p><br></p>rich